Szia!

Ahogy ígértem, elárulom neked, hogyan találd meg álmaid munkáját.

Ha most azt hiszed, hogy csak az lehet álmaid munkája, ahol milliókat tudsz keresni, akkor nagyon tévedsz.

Ugyanis életünket nem az anyagi javak határozzák meg, hanem az érzéseink. Tudom, hogy a mai társdalomban, sokan irigylik azt, akinek nagy vagyona, háza, kocsija van. Én mégis azt mondom, hogy mindezt nem számít.

Ami igazán számít, hogy hogyan éled az életedet. Milliókat szerezni nem művészet, de ugyanilyen könnyű elveszíteni is. ( Kérdezd csak meg a whisky-s rablót.)  De, ha egyszer boldoggá tetted saját magadat, akkor azt már soha senki sem veheti el tőled! Gondolj csak bele. Te kit irigyelsz jobban? Azt, aki tele van pénzzel, de nagyon boldogtalan, vagy aki nem túl gazdag, de boldog?

A pénz, csak bajjal jár. Soha sem tudhatod, hogy ki lesz rád nagyon irigy, hogy mennyien kívánnak a pokolba, (Még akkor is, ha becsületes úton szerezted a vagyonod.) hogy hányan vannak veled, csak azért, mert pénzed van. És végül a legnagyobb bizonyíték, hogy a pénz nem fontos: (Jó, persze kell valamennyi az élethez, de könyörgöm, ne az legyen a cél!) mindenki, még a leges-leggazdagabb ember sem tudja a vagyonát a halála után magával vinni. 

Biztos voltál már temetésen. Vagy hallottál már halálesetről. Megfigyelted, hogy az emberek miről beszélnek ilyenkor? Arról, hogy milyen háza volt az illetőnek? Vagy arról, hogy mikor vett új kocsit? Hát nem. Csak arról beszél ilyenkor mindenki, hogy milyen ember volt az elhunyt. Hogy milyen érzéseket, milyen emlékeket hagyott maga után, és hogy milyen hatással volt másokra.

Mert ez a fontos. Hogy milyen hatással vagyunk másokra, és a világra. Ennek fontosságáról később beszélek.) 

De, most kanyarodjunk vissza az álommunkához. Az igazi álommunka az, ahol jól érzed magad. Ahol olyan dologgal foglalkozhatsz, ami boldoggá tesz. Persze az is fontos, hogy megélj a fizetésedből, de nem érdemes milliókban gondolkodni.

Én ezt a módszert, háromszor alkalmaztam, és mind a háromszor megkaptam azt a munkahelyet, amire vágytam. (Ebből az egyik tévedés volt. Azt hiszem, nem igazán tudtam, mit is akarok.)

Volt egy szakasz az életemben, amikor egyéni vállalkozóként kerestem a kenyerem, ami kezdetben egészen jól ment, de változott a világ, új törvények jöttek, és én úgy döntöttem abbahagyom, és keresek valami új munkát. Egyik ismerősömmel sétálgattam, és azon tanakodtam, hogy most mihez kezdjek, amikor megkérdezte, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Elgondolkodtam ezen, majd válaszoltam: szeretnék kötetlen munkaidőt, legyen változatos, és sokat beszélgessek emberekkel, sokat tanuljak, és átadhassam a gondolataimat. Lehet irodai munka, de ne csak bent üljek, hanem ismerjek meg új helyeket is.

Az ismerősöm erre azt mondta, hogy szerinte ilyen munkahely nincsen. Én sem tudtam konkrétumokat mondani, csak azt tudtam, hogy mit szeretnék. Tovább sétálgattunk, és nekem a kezembe akadt egy újság, amiben a helyi rádióban  kerestek önkénteseket. Ekkor belém hasított  a felismerés. RÁDIÓ, kiabáltam, és az ismerősöm teljesen őrültnek nézett.

Jelentkeztem is önkéntesnek, majd egy év múlva, mint műsorvezető, és riporter dolgoztam ennél a rádiónál két és fél évig. Nagyon boldog időszak volt! Minden benne volt, amit szerettem volna. Rengeteget tanultam, és most nem tudnám megvalósítani az álmomat, ha nem dolgoztam volna ott.

Sajnos, a rádió megszűnt, és nekem tovább kellett lépnem. Újra végiggondoltam, hogy milyen  munkahelyet szeretnék, majd kiírtam a facbookra, hogy munkát keresek. Az első hozzászóló ismerősöm ajánlott egy munkát, ami valóban az én álommunkahelyem lett. Azóta is itt dolgozom. Nagyon szeretem. Minden nap egy öröm, amikor bemehetek dolgozni. Minden benne van, amit szerettem volna. És mindezekért, még pénzt is kapok!

Szóval itt a módszer:

Kapcsolj ki mindent, és vegyél elő egy üres lapot. Gondolkodj! Ne gondolj a pénzre, és ne gondolj konkrét munkára, vagy munkahelyre. Arra gondolj, hogy milyen az a munkahely, amit szeretnél. Mi az amit igazán szeretnél csinálni. Ez lehet a legőrültebb dolog is. (Főzni, sielni, aludni, fejen állni  stb. ) Amikor ezt tudod, írd le erre a lapra. De vigyázz mit kívánsz, mert teljesül!

Ezután, már csak az a dolgod, hogy lazíts, és figyelj. Ne görcsölj rá a dologra, de sokat beszélgess másokkal a munkahelyváltásról. Mondd el mindenkinek, hogy munkát keresel. Hidd el, pár nap, és jönni fog! Csak aztán ne félj váltani!

Kérlek írd meg nekem, ha sikerült. És azt is ha nem. (Akkor valamit nem jól csinálsz, de én segítek, hiszen azért vagyok!) 

Jó munkát!

Kriszmy

Sziasztok!

Amiről ma szeretnék beszélni, az a munka.

Én nagyon szeretek dolgozni! És ezt, nem csak azért mondom, mert nagyon szorgalmasnak szeretnék látszani, és azt is tudom, hogy ez nem egy divatos kifejezés, de én akkor is nagyon szeretek dolgozni.

És ráadásul, én minden munkát szeretek. Nagyon sok, és nagyon sokféle munkahelyem volt már, és mindegyiket egyfajta tanulásnak, egyfajta tapasztalatnak fogtam fel. Ez nem mindig volt könnyű, de így visszatekintve, a legnehezebb napjaimból tanultam a legtöbbet.

Még egészen fiatal voltam, amikor jelentkeztem egy sörözőbe pultosnak. (Nagyon szerettem a vendéglátást. Csak később jöttem rá, hogy azt szerettem benne a legjobban, hogy emberekkel dolgozhattam.) A főnök nagyon kedvesen fogadott. Elmondta, hogy egy hónap a próbaidő, 9-kor van a nyitás, este 10-kor a zárás, majd  bevezetett a helyiségbe, (ekkor 8:45 volt) és otthagyott.

A meglepetéstől meg sem tudtam szólalni. Azt sem tudtam, mit hol találok, és mi mennyibe kerül. Ráadásul, azon a helyen csapolni kellett a sört, és sörcsapot akkor láttam először. (Mivel nem szeretem a sört, soha még csak meg sem figyeltem, hogy hogyan csinálják) Nagyon megijedtem, és biztos voltam benne, hogy ez nekem nem fog menni. Remegő lábbal nyitottam ki, és még a víz is kivert.

Elkezdtek jönni a vendégek. Nagyon kedvesek voltak velem. Elmondták, hogy honnan szokták elővenni a röviditalokat, a borokat, és az üdítőket. Az árakat az ártábláról lestem le. Mindenki nagyon kedves, és türelmes volt velem. A csapolás, már nehezebb feladat volt, de szerencsére, volt olyan vendég, aki csinált már ilyet, és elmagyarázta a fortélyait.

Egy hónapot dolgoztam ezen a helyen. Aztán az egyik reggel nyitás előtt bejött a főnök, és közölte velem, hogy másnap már nem kell bejönnöm. Természetesen ki sem fizetett. Megkérdeztem, hogy miért rúg ki, erre azt válaszolta, hogy nagyon jól dolgoztam, de másnap már egy másik lány jön.

A törzsvendégektől megtudtam, hogy ezt direkt csinálja. Felad egy hirdetést, amire sokan jelentkeznek, és mindenkit egy hónapig, ingyen dolgoztat. Nagyon mérges voltam. Azonban én ettől az embertől sokkal értékesebb dolgot kaptam, mint egy havi fizetés. Egy életre szóló tapasztalatot. Azóta nem félek egy új munkahelyre elmenni, sőt inkább várom, hogy olyan dolgot csinálhassak, amit azelőtt még soha. Sokkal magabiztosabb ember lett belőlem, és most már azt is tudom, hogy bátran kérhetek segítséget, akár vadidegenektől is! 

És nincs olyan dolog, amit ne tudnék megcsinálni, még ha elsőre lehetetlennek is tűnik!

Azért volt olyan sok munkahelyem, mert nagyon sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mit is kezdjek az életemmel. Általában pár hónapot töltöttem egy helyen, ( A maximum, a két és fél év volt.) aztán tovább álltam. Sokszor csak azért, mert úgy éreztem, hogy tovább kell mennem, mert az, amit csinálok, egyszerűen nem nekem való. Ez egészen addig folytatódott, amíg meg nem találtam a hivatásomat. Amikor megtaláltam életem célját, és rájöttem mi is az én igazi utam, azt is felismertem, hogy az addigi tapasztalataim, és munkáim, mind kellettek ahhoz, hogy a célomat elérjem.

Az élet, olyan, mint egy puzzle.

Sokszor csak a kép egyes, látszólag össze nem illő darabkáit látjuk. Aztáén, ahogy telnek az évek, egyre több részlet kezd kirajzolódni. Én már tudom, hogy az én képem hogy néz ki. De még nagyon sok részlet hiányzik.

Te látod már az életed festményét?

Ha nem, akkor ne aggódj! Egy idő után meg fogod látni.

Csak egyet ne felejts el: Semmi sem történik véletlenül! Az életben, mindennek oka van, még ha elsőre nem is értjük meg.

A következő bejegyzésem is a munkához kapcsolódik, ugyanis elárulom, hogyan találd meg álmaid munkahelyét. Addig is gondolkozz azon, hogy mik azok a dolgok, ( a pénzen, és az anyagi javakon kívül) amik örömet okoznak, és szívesen csinálod.

Addig is jó munkát mindenkinek!

Sziasztok!

     Sokan mondják nekem, hogy neked könnyű, hiszen te egy nagyon optimista ember vagy.

Ez igaz. Optimista vagyok. De nem voltam mindig ilyen.

     Ott kezdem, hogy nem volt valami jó gyerekkorom. Ezt most nem fogom részletezni, majd egy későbbi időpontban ezt is elmesélem.

     Szóval 18 éves koromra, teljesen meg voltam győződve arról, hogy engem valaki megátkozott. Akkoriban valóban annyi rossz dolog történt velem, hogy így visszagondolva, azon csodálkozom, hogy nem kerültem diliházba.

     Persze ilyenkor az ember, a legkisebb dolgokban is a rosszat látja. Ha lekési a buszt, ha pont az nincs a boltban, amit venni akar, vagy ha akkor ered el az eső, amikor elindul otthonról, és még sorolhatnám.

     Szóval, ezek az apró bosszúságok nekem bizonyítékul szolgáltak arra, hogy komoly átok alatt állok, amit nem lehet feloldani. Kicsit szomorú voltam emiatt, de leginkább kezdtem beletörődni abba, hogy a hátralévő életem, most már így telik el, tele rosszabbnál, rosszabb dolgokkal.

      Aztán az egyik őszi napon kiment a bokám, (természetesen az átok miatt) és az orvosom, mivel ez már a sokadik alkalom volt, és a szalagjaim megnyúltak, két hét ágynyugalomra ítélt.

      Amikor az ember otthon van, és unatkozik, a legjobb szórakozása az olvasás. Én is így tettem. Akkoriban járt nekünk egy magazin, (szándékosan nem írom le a nevét, nehogy reklám legyen : ) ) amiben nagyon érdekes írások voltak, és az egyik cikk a pozitív gondolkodásról szólt. Nagyon tetszett az írás, és még most is emlékszem az egyik mondatára:

Minden rosszban van valami jó.

     Először nevettem ezen. Ugyan mi lehet jó abban, hogy itt fekszem az ágyban, felpolcolt lábbal, elátkozva, reménytelenül? Aztán az első sokk után, (és mert egyre jobban unatkoztam) elkezdtem ezen gondolkodni. 18 évesen az ember azt hiszi, hogy ő a legokosabb a világon, ezért úgy döntöttem játékból megtalálom a jót a rosszban.

      Az első fél órában, nem igazán sikerült, de aztán egyszer csak bekattant, hogy végül is az a jó abban, hogy otthon fekszem, hogy nem kell mennem dolgozni, hogy végre tudok nyugodtan olvasni, és senki sem zavar meg ebben. És ami a legfontosabb! Az átok sem érhet utol itt az ágyban!

     Miután újra lábra állhattam, nem hagytam abba ezt a játékot. (Egyfajta agytornának fogtam fel, de nem igazán vettem komolyan, hiszen nagyon el voltam átkozva) Minden apró bosszúságban, minden balszerencsés mozdulatban, minden rossz dologban megpróbáltam megtalálni a jót. Rájöttem, hogy az egész csak filozófia, és türelem kérdése.

     Most 45 évesen, határozottan állíthatom, hogy igenis minden rosszban van valami jó! Legfeljebb, csak évek múlva derül ki, hogy mi volt az.

Nem hiszed? Gondolkodj!

     Tudom, most azt gondolod, hogy a te problémádban biztosan nincsen semmi jó, de én bebizonyítom neked, hogy igenis van!

      Ha nem hiszed, írd le nekem a veled történteket, és én megírom, hogy ez miért is olyan jó.

Játssz velem!!!!

Holnap találkozunk! Van még mit mesélnem!

Kriszmy

Sziasztok!

Hát akkor kezdjük el!

Most kezdhetném egy bemutatkozással, de nem fogom. Mégpedig azért, mert ezek a bemutatkozások eléggé unalmasak. Azok, akik ismernek, tudják, hogy ki vagyok, azok akik meg nem ismernek, egy pár mondatból sem fogják megtudni milyen is vagyok.És különben sem én vagyok a fontos, hanem TE! (Tudom, és-sel nem kezdünk mondatot. Ha nem haragszol, ezeket a szabályokat én biztosan fel fogom rúgni néhányszor.)  Szóval maradjunk annyiban, hogy a nevem Kriszmy.

Hogy miért is kezdtem el blogot írni? Ennek az az oka, hogy túl sok rosszkedvű, boldogtalan embert látok magam körül. Nem értem, hogy miért boldogtalanok, amikor boldogok is lehetnének.

Oké, oké, ne legyints! Igenis mindenki lehet boldog! Szándékom, ezt be is bizonyítani. Azt mondod, hogy te nem lehetsz az, mert túl sok a problémád? Ebből nekem csak az derül ki, hogy ellenálló vagy. Olyan, aki azért is megmutatja, hogy nem lesz boldog, ha a fene fenét eszik is.

Nagyon helyes! Szeretem az ellenállókat! Ugyanis egy olyan embert boldoggá tenni, aki szeretne boldog lenni, nem nehéz. De egy ellenállót? Na, az a kihívás. És én egyszerűen imádom a kihívásokat!

Ezért, nagyon szeretném, ha minél több ellenálló írna nekem! Gyerünk, csak bátran! Vágjátok az arcomba, hogy hülyeségeket beszélek, és titeket úgy sem tudlak boldoggá tenni.

De nem csak ők írhatnak. Szeretném azokat az embereket is megtalálni, akik szeretnének boldogok lenni.Itt bármilyen kérdésre, válaszolok, és majdnem bármilyen témát fel lehet dobni. Két kivétel van, a politika, és a vallás. Mégpedig azért kivételek, mert mind a kettő olyan téma, ahol az emberek nem az eszükre, és tapasztalataikra hallgatnak, hanem a meggyőződésükre. Bár van róla véleményem, erről nem szeretnék beszélgetni. Vannak ehhez ennél a blognál megfelelőbb fórumok, aki szeretne, oda írhat.

És még egy fontos szabály! Az egymást sértő, trágár írásokat nem tűröm! Ezeket ki is törlöm! A többi jöhet! Még a negatív kritika is! (Tudom, ezt sokan szeretik!  :) )

És itt álljunk meg egy pillanatra! Ha azt hiszed, hogy itt fennkölt idézeteket olvashatsz az életről, akkor tévedsz. Szögezzünk le rögtön valamit: A BOLDOGSÁG, EGYEDÜL RAJTAD MÚLIK! SENKI, ÉS SEMMI NEM TEHET TÉGED BOLDOGGÁ CSAK TE MAGAD! MERT EGYEDÜL TE VAGY FELELŐS AZ ÉLETEDÉRT! 

Én, csak azért vagyok itt, hogy segítsek! És ezt meg is teszem. Egyet ígérhetek, az írásaimban nem lesz semmi fennkölt, és nyálas, mert az élet sem ilyen! Történeteket fogok elmesélni, amikből mindannyian okulhatunk, és elmondom, hogy hogyan lettem, egy abszolút negatív emberből, egy nagyon boldog ember! 

Ha figyelsz, és elfogadod a segítségemet, te is boldog emberré válhatsz.

Remélem kíváncsivá tettelek, és holnap is itt leszel, ugyanis, holnap az életemről szeretnék mesélni neked!

További szép napot mindenkinek!

Kriszmy

Sziasztok!

Mivel most csinálok ilyet először, úgy gondoltam, készítek egy próba bejegyzést. 

Ha van véleményetek a kinézetről, vagy egy-két jó tanácsotok, nyugodtan írjátok meg nekem.

Már előre szólok, hogy ez egy olyan blog lesz, ahova várom a kommenteket!

Természetesen a trágár szövegeket törölni fogom, de a többi jöhet.

Bár szeretném, ha mindenki kulturált emberként írna.

Addig is, további nagyon szép napot kívánok mindenkinek!

Kriszmy