Sziasztok!
Amiről ma szeretnék beszélni, az a munka.
Én nagyon szeretek dolgozni! És ezt, nem csak azért mondom, mert nagyon szorgalmasnak szeretnék látszani, és azt is tudom, hogy ez nem egy divatos kifejezés, de én akkor is nagyon szeretek dolgozni.
És ráadásul, én minden munkát szeretek. Nagyon sok, és nagyon sokféle munkahelyem volt már, és mindegyiket egyfajta tanulásnak, egyfajta tapasztalatnak fogtam fel. Ez nem mindig volt könnyű, de így visszatekintve, a legnehezebb napjaimból tanultam a legtöbbet.
Még egészen fiatal voltam, amikor jelentkeztem egy sörözőbe pultosnak. (Nagyon szerettem a vendéglátást. Csak később jöttem rá, hogy azt szerettem benne a legjobban, hogy emberekkel dolgozhattam.) A főnök nagyon kedvesen fogadott. Elmondta, hogy egy hónap a próbaidő, 9-kor van a nyitás, este 10-kor a zárás, majd bevezetett a helyiségbe, (ekkor 8:45 volt) és otthagyott.
A meglepetéstől meg sem tudtam szólalni. Azt sem tudtam, mit hol találok, és mi mennyibe kerül. Ráadásul, azon a helyen csapolni kellett a sört, és sörcsapot akkor láttam először. (Mivel nem szeretem a sört, soha még csak meg sem figyeltem, hogy hogyan csinálják) Nagyon megijedtem, és biztos voltam benne, hogy ez nekem nem fog menni. Remegő lábbal nyitottam ki, és még a víz is kivert.
Elkezdtek jönni a vendégek. Nagyon kedvesek voltak velem. Elmondták, hogy honnan szokták elővenni a röviditalokat, a borokat, és az üdítőket. Az árakat az ártábláról lestem le. Mindenki nagyon kedves, és türelmes volt velem. A csapolás, már nehezebb feladat volt, de szerencsére, volt olyan vendég, aki csinált már ilyet, és elmagyarázta a fortélyait.
Egy hónapot dolgoztam ezen a helyen. Aztán az egyik reggel nyitás előtt bejött a főnök, és közölte velem, hogy másnap már nem kell bejönnöm. Természetesen ki sem fizetett. Megkérdeztem, hogy miért rúg ki, erre azt válaszolta, hogy nagyon jól dolgoztam, de másnap már egy másik lány jön.
A törzsvendégektől megtudtam, hogy ezt direkt csinálja. Felad egy hirdetést, amire sokan jelentkeznek, és mindenkit egy hónapig, ingyen dolgoztat. Nagyon mérges voltam. Azonban én ettől az embertől sokkal értékesebb dolgot kaptam, mint egy havi fizetés. Egy életre szóló tapasztalatot. Azóta nem félek egy új munkahelyre elmenni, sőt inkább várom, hogy olyan dolgot csinálhassak, amit azelőtt még soha. Sokkal magabiztosabb ember lett belőlem, és most már azt is tudom, hogy bátran kérhetek segítséget, akár vadidegenektől is!
És nincs olyan dolog, amit ne tudnék megcsinálni, még ha elsőre lehetetlennek is tűnik!
Azért volt olyan sok munkahelyem, mert nagyon sokáig fogalmam sem volt arról, hogy mit is kezdjek az életemmel. Általában pár hónapot töltöttem egy helyen, ( A maximum, a két és fél év volt.) aztán tovább álltam. Sokszor csak azért, mert úgy éreztem, hogy tovább kell mennem, mert az, amit csinálok, egyszerűen nem nekem való. Ez egészen addig folytatódott, amíg meg nem találtam a hivatásomat. Amikor megtaláltam életem célját, és rájöttem mi is az én igazi utam, azt is felismertem, hogy az addigi tapasztalataim, és munkáim, mind kellettek ahhoz, hogy a célomat elérjem.
Az élet, olyan, mint egy puzzle.
Sokszor csak a kép egyes, látszólag össze nem illő darabkáit látjuk. Aztáén, ahogy telnek az évek, egyre több részlet kezd kirajzolódni. Én már tudom, hogy az én képem hogy néz ki. De még nagyon sok részlet hiányzik.
Te látod már az életed festményét?
Ha nem, akkor ne aggódj! Egy idő után meg fogod látni.
Csak egyet ne felejts el: Semmi sem történik véletlenül! Az életben, mindennek oka van, még ha elsőre nem is értjük meg.
A következő bejegyzésem is a munkához kapcsolódik, ugyanis elárulom, hogyan találd meg álmaid munkahelyét. Addig is gondolkozz azon, hogy mik azok a dolgok, ( a pénzen, és az anyagi javakon kívül) amik örömet okoznak, és szívesen csinálod.
Addig is jó munkát mindenkinek!